- Azért jöttünk, Magyarember néni, mert most nagy a tét: fel akarják venni az ukránokat az Európai Unióba. Nem tetszett hallani róla?
- Nem hallok én már mindent jól.
- Meg kell akadályoznunk, hogy a Zelenszkij döntsön helyettünk. Meg a Weber és a Leyen.
- Ki mondta, hogy ők akarnak dönteni helyettünk?
- Orbán Viktor mondta a tévében. Nem tetszett látni?
- Nem nézek én tévét aranyoskáim! Hazudnak azok mind, látástól Mikulásig. Csak a Mónika sót szoktam nézni.
- De hát annak már évek óta vége!
- Na, ezt mondom én is. Azt láttam utoljára. Az nagyon jó volt. Ott mindég megmondták az igazságot. Emlékszek, egyszer az egyik fiatalembert úgy mutatták be, hogy „Itt van Béla, aki lerúgta a felesége, Aranka fejét. Tapsoljuk meg Bélát!” Na, hol is tartottunk?
- Hogy meg kell állítani Brüsszel háborús terveit.
- Naná, hogy megállítjuk. Csak medvét ne hozzanak, mert attól félek. Amikor fiatal voltam, a faluban, ahol laktam, volt a közelben egy vándorcirkusz. Hát, nekik volt egy hatalmas medvéjük, ha megláttuk, mind összecsináltuk magunkat.
- Arra szeretnénk kérni a Magyarember nénit, hogy voksoljon arra, hogy ne vegyék fel az ukránokat az EU-ba.
- Lehet, hogy nem is medve volt, hanem tigris. Csíkjai voltak neki…
- Tetszett érteni, hogy mit kértünk magától az előbb?
- Persze, hogy értettem. És mennyit fizetnek, ha voksolok?
- Tessék?
- Jól hallották maguk hülye balfékek! Hát azt hiszik, hogy olyan ostoba vagyok, mint amilyennek mutattam magam?
- Micsoda? Hát Magyarember néni, nem egy ütődött vénasszony?
- Nem hát! És vegyék tudomásul, hogy eszem ágában sincs részt venni a maguk hülyeségeiben.
- De hát akkor miért…
- Mit miért? Hogy miért tartóztattam fel magukat ilyen sokáig? Hát azért, hogy amíg itt vannak, addig se tudjanak másokat hülyíteni.